Elfogadás nélküli tudomásul vétel

Elfogadás nélküli tudomásul vétel

Három "kiváltságos nap" van történelmünkben: Boldogasszony-, Jézus Urunk- és a "Sötétség átváltozásának" (Karacsun) napja.

Mindháromnak történelmi, csillagászati és matematikai bizonyítékai vannak.

Mindháromnak meghatározó jelentősége volt, van és lesz a magyarság életére.

Mindhármat meghamisította, elcsalta a zsidókereszténység.

A nyugati civilizáció és annak eszmei alapját adó zsidókereszténység egyik eszköze a megosztottság kialakítása ott, ahol az egység veszélyezteti hatalmának fenntartását.

Ezért az emberek - és gondolkodásuk - közötti természetes különbséget ellenségességgé akarja szítani.

Amikor lelepleződik a nyugati civilizáció egy-egy hazugsága, akkor a hazugság következményeit felszámolni akarók - egy-egy részletre vonatkozó - megállapítása közötti különbséget arra használja fel, hogy közöttük ellenségességet keltsen.

Ez különösen hatékony fegyver a "nemzeti egység" megteremtésével szemben.

Azokat, akik a nyugati civilizáció egy-egy hátrányos következményének megszűntetése ellen lépnek fel, "felszeleteli" a közöttük lévő lényegtelen különbségeket lényegessé emelve. Ezzel megakadályozza, hogy az eltérő vélemény "elfogadás nélküli tudomásul vétele" ne zavarja az egységet.

Ez történik a három "kiváltságos nappal" kapcsolatban is.

Az tény - hiszen egyházi főméltóságok is elismerik -, hogy Jézus születésének tényleges helye és ideje nem azonos a zsidókereszténység által hirdetettel.

A tényleges hely - Názáret és nem Jeruzsálem melletti Betlehem - a primitív hamisítás miatt annyira egyértelmű, hogy azzal kapcsolatban nincs különbség a kutatók között. A születési idővel kapcsolatban viszont eltérnek a vélemények. Az eltérés oka jellemzően a kutatás teljességével és módszerével kapcsolatos.

Mivel a különbség nem lényegi-, hanem részletkérdésre vonatkozik, törvényszerű az elfogadás nélküli tudomásulvétel alkalmazásával nem gátolni az egység kialakulását.

Ez a Jézusi Tanítás módszere: nem dialektikus (vitázó), hanem szakrális alapú egzisztenciális (az Isteni Iránymutatás tényekkel, folyamatként kialakított rendszere).

Kelt Szegeden, 2019. Ígéret havának 24. napján

Halász József

_______________________________

I. A megosztottság kiprovokálása és az elfogadás nélküli tudomásulvétel

Az egység feltétele, hogy meghatározzuk az a célt és azokat az alapokat, amelyek az egység tartalmát meghatározzák. Az alapok kijelölik az eszközöket.

A nyugati civilizáció célja a nemzetek és emberek érdekérvényesítés (föderáció), alapja a kínálat által manipulált kereslet, eszközei a gazdaságközpontúság, a megosztottság és ez utóbbi hatalomgyakorlási módszere, a pártrendszer.

A Pareto-optimum alapján jogszerűnek tartják a hatalomgyakorlást a társadalom 20 %-ának támogatásával (ezt nevezik nemzeti egységnek).

Az ősi civilizáció célja a nemzetek és emberek érdekérvényesítésének összhangja (konföderáció), alapja a közszabadság, eszközei az emberközpontúság, a közszabadság és ennek hatalomgyakorlási módszere, az önkormányzatiság.

A Pareto-optimum reciprok-értelmezésével a hatalomgyakorlást a társadalom 80 %-ának támogatása esetén tartják jogszerűnek (ezt nevezik nemzeti egységnek).

A nyugati civilizáció a hatalomgyakorlók által meghatározott minden kérdésben teljes véleményazonosságot követelnek.

Az ősi civilizáció megengedi a részletkérdésekben a különbség megfogalmazást, amelyet a lényegi kérdések összehangolásán belül a "tudomásul vétel" és az "elfogadás" jogának gyakorlásával.

II. A három "kiváltságos nap" értelmezése a Szent Korona Értékrend szerint

Boldogasszonyból - egyik tulajdonságát (lányát) izolálva - Mária, Szűzanya lett, de a csillagállás szerinti napot a magyar hagyomány megőrizte "Nagyboldogasszony napja" formában, és Máriához - kifejezve, hogy csak egy Boldogasszony-tulajdonsággal rendelkezik - csak a Jézussal kapcsolatos eseményeket, hagyományokat köti.

Jézus Király Napjából Szent István Napja lett.

Kr. u. 358-ig augusztus 11-ét (a káld-sumír csillagászat ERU ideje, amikor a Nap az Oroszlán jegyének harmadik dekanátusában ragyog, a Vénusz a Szűz csillagkép legfényesebb csillagával, a "béta Virginisz"-szel áll együtt) a názáretinek nevezett Jézus Urunk születésnapjaként augusztus 11-ét tisztelték - a manicheus hit gyakorlóiként a magyarok is.

Ez a nap volt Jézus Király napja.

Ebből lett "zsidókeresztényesítve" Szent István Napja - néhány nap eltolással.

Fontos megjegyezni: a magyarság Jézust és az Ő - és minden ember - szülőjét, Boldogasszony Anyánkat ugyanazon - vagy egymáshoz közeli - napokon ünnepli.

Az örök és legyőzhetetlen Isten Napját a zsidókeresztény vallás Jézus születésnapjává változtatta - Jézus születésének helyét és napját "átminősítve".

A téli nap-éj egyenlőség Karacsun (Gurucsún), a "Sötétség árváltozása", amikor a Világosság Napja legyőzi a "nappali sötétséget", amikor Mul-Babbar, a Fény Fiának Csillaga legyőzi Mul-Ug-Ga-t, a Halál Csillagát (amely Izrael vezércsillaga).

(Így már érthető a "méltó átminősítés. Csak pikáns ellentmondás, hogy a zsidó hagyomány szerint: "az ötödik hónap - ABU - közepén" született Jézus. Ez pedig az Oroszlán csillagkép jele szerinti 3. dekanátus, vagyis augusztus 11-től kezdődő idő első napja.)

III. A "kiváltságos napok" értelmezésének bizonyítékai

Badiny Jós Ferenc "Jézus király a párthus herceg" c. művében

X.
Jézus Urunk születésnapja

AMIKOR Nagy Konstantin Bizáncba tette székhelyét - Konstantinápolynak nevezte azt, és saját magát "keresztény püspöknek" kinevezte, - a kereszténységnek még nem volt meg a mai egységes vallástana. Mást tanított a római püspök, mást az alexandriai és a Római Birodalom határát át nem lépő "apostolok" . Jézus Urunk tanítványai (az apostolok) által hirdetett "Jézus-hit" csak Keleten, azaz ázsiai területen élt, alapított egyházakat. Ilyen körülmények között, a Római Birodalom területén még Konstantin idejében is fennmaradt a régi római vallás isten-karának emléke és éppen ez ösztönözte Nagy Konstantint arra, hogy birodalmának tervszerű "keresztényesítése" helyett egyszerűen államvallássá tegye azt a "kereszténységet", amit saját maga, mint "püspök" elrendelt. (Spanyol nyelven tanítottam, hogy amit Konstantin tett az "no christianizar el imperio rontana", hanem "nacionalizar el christianizmo".) Ez a törvényesítés, vagyis a kereszténységnek államvallássá való tétele a Kr. u. 320-324 közötti időben történt. Természetesen Jézus Igéje képezte a tartalmát, de különböző magyarázatok szerint. Nem célunk az, hogy részletekbe bocsátkozzunk. Csupán azt az egyet akarjuk itt kiemelni, hogy a kereszténységnek államvallássá való hivatalosítása mellett, ebben az időben még mindig létezett a régi Róma egyik istene, akit a nép tisztelt és napját megünnepelte. És ennek az Istennek, akit a rómaiak "Legyőzhetetlen Istennek" neveztek, az ünnepnapja a téli napforduló volt. amikor megszűnik a sötétség és a Nap "új életre kél".

Aztán harmincnégy év után, vagyis Kr. u. 358-ban a bizánci központú kereszténység ennek a régi római "Legyőzhetetlen Istennek" ünnepét, a názáreti Jézus, a Világ Világosságának születésnapjául törvényesíti. Tehát a Gurusuny-Karácsony kozmikus tüneményét a Kr. u. 358. év óta ünnepeljük Jézusunk születésnapjaként.

A kíváncsi kutatóban felmerül az a kérdés, hogy Kr. u. 358 előtt milyen dátumot tartottak számon Jézus születésének idejeként? ... Ugyanis ahhoz kétség nem férhet, hogy ha a "Jézusi Ige" volt a vallás alapja, akkor az "Ige Forrását", a Mestert is ismerték és tisztelték. Így születésének napját is biztosan tudták. Tudniuk kellett, hiszen a "betlehemi csillag" égi tüneménye jelezte az Isten Fiának - sokezer év előtt már megjövendölt és ezt a várakozást, mint hagyományt írásban rögzített - Földre való érkezését és embertestet öltését. Vissza kell hát mennünk ennek a "betlehemi csillagnak" az idejébe, vagyis Jézus Urunk születésének esztendejébe.

Történelmi visszapillantás

Amikor a "betlehemi csillag" felragyogott az égen, két hatalmas birodalom nézett farkasszemet egymással már csaknem három évszázad óta: a rómaiaké és a pártosoké.

A Római Birodalmat minden történelmi atlasz közli, de a Pártos Birodalom 500 éves fennállását és létezését igyekszik elhallgatni a nyugati történelem szemlélet. Talán annak a két - Nyugat számára kellemetlen - történelmi eseménynek a következménye ez az "elhallgatás", amikor a büszke, kegyetlen és minden népet leigázó Róma kétszer is megkísérelte légióival leigázni a pártosokat, de a Pártos Birodalom hadserege mind a kétszer tönkre verte a római légiókat.

Először - a Kr. e. 53-ban Carrhae-nál (a régi Harrán) - maga Crassus is ott maradt a csatatéren; másodszor Kr. e. 39-ben Joppa-nál (a mai Jaffa) Kleopátra kedvese - Marcus Antonius - volt a legyőzött és szintén a csatatéren maradt római cézár. Csak e két lecke után hagyták örökségül egymásnak Róma cézárjai azt a tanácsot: Ne lépd át az Eufrátesz medrét sehol, mert iszonyú ellenség tör rád onnan!"

Így élt és virágzott a Pártos Birodalom - minden római befolyás nélkül - az Eufrátesztől az Indus folyóig és az Indiai Óceántól Ázsia belsejéig fél évezreden át, és Jézus születésekor, amikor felragyogott a "betlehemi csillag", akkor hatalmának tetőpontján volt.

A pártosok átvették és jól megőrizték a régi káld-sumír-babiloni kultúrát. Régi, lerombolt városait felépítették és egyik kultúrközpontjuk Babilon volt, ahonnan igen sok ékiratos agyagtábla maradt ránk a Pártos Birodalom idejéből, tehát a Jézus születését megelőző "három" évszázadból. Ezek között nagyon sok agyagtáblán asztronómiai feljegyzések, adatok találhatók. Az asztronómikus adatokat tartalmazó táblák óriási száma következtében munkacsoportok alakultak az ékírást ismerő szakértők között és ma már mondhatjuk azt, hogy a rendszeres munka eredményeképpen ismerjük ezeknek a tábláknak a tartalmát. Ugyanis a többszáz darab épen maradt és ezrekre menő táblatöredékek szövegét sikerült megfejteni és szakszerűen csoportosítani olyan kiváló tudósoknak, akik az ékírást is ismerték és matematikus-asztronómusok voltak. Szívesen közlök néhány könyvcímet azok részére, akik ezzel az érdekes témával foglalkozni akarnak. Ajánljuk a következőket:

Van der Waerden: Die Anfange der Astronomie (Noordhoff Ltd. Groningen, 1966.)

Sachs A.J.: Late Babylonian Astronomical and Related Texts. (Province, Rhode Island, 1955.)

Neugebauer, O.: Astronomical Cuneiform Texts. (Institute for Advanced Study, Princeton, London, 1955.)

Kugler. F.X.: Sternkunde und Sterndienst in Bábel. (Aschendorffsche Verlagbuchhandlung, Münster, 1907-1955.)

Ezekben a szakkönyvekben teljesen meg van fejtve és bemutatva az a nagyszerű asztronómia, aminek feljegyzéseit az ékiratos táblák őrzik. Mint mondtuk - a Kr. előtti utolsó "három" évszázad anyaga van feldolgozva, amelyből 256 év a Pártos Birodalom idejére esik, ahol a pártos "mágusok" folytatták a régi káld-sumír-babiloni csillagászatot és módszereit még tökéletesítették is. Előre kiszámították az égi tünemények idejét és azokat a táblákra felírták. Mint majd látni fogjuk, a "betlehemi csillag" megjelenése is legalább "két" évszázad előtti számításban van pontosan tudatva és felírva; - és tudományukat igazolta az előre jelzett időben való pontos égi történés.

A "betlehemi csillag" a Szaturnusz, Jupiter és Nibiru fényeiből keletkezett. Mielőtt ennek részletes ismertetésére rátérnék, bemutatom a pártos csillagászoknak e két planétára vonatkoztatott számításainak egyik módszerét. A szakkönyvek "babiloni kalendáriumoknak" nevezik ezeket az ékiratos feljegyzéseket. Babilon is a Pártos Birodalom városa volt ebben az időben és a hozzátartozó - Sippar-nak nevezett - városrészben volt az az évezredes asztronómiai intézet, amit még a káld-sumírok alapítottak. Onnan valók az említett ékiratok, melyek arról tanúskodnak, hogy a pártos mágusok nemcsak pontosan tudták a planéták keringési idejét (másodpercnyi pontossággal), hanem az égi tünemények jövőbeni bekövetkezését is előre kiszámították; ún. "nagy periódusokkal" dolgoztak.

A Jupiter "nagy periódusa" 427 év volt, mely a Jupiternek 36-szori napkörüli keringési ideje.

A Szaturnusz "nagy periódusa" 9 napkörüli keringéssel 265 év. Ezt azonban érdekesen tökéletesítették azért, hogy "összehangolják" a Jupiter periódusával. Tehát a Szaturnusz "nagy periódusát" még jobban felnagyították. Rájöttek arra, hogy a Szaturnusz 20 napkörüli keringésének az ideje 589 év. Ehhez hozzáadták az előbbi "nagy periódus" idejét, a 265 évet. Vagyis 589 + 265 = 854 évet ad, ami megfelel két Jupiter "nagy periódusának", vagyis 2 x 427 = 854. (Érdekes, hogy a káld-sumír számírásban, amit használtak a pártus mágusok is, a 427 szám két "7″ számmal íródik. Tehát egymás mellé írnak - ékírással - két "hetes" számot. Jobbról számítva az első szám jelenti az "egyes" számokat....vagyis a 7 = 7. Jobbról számítva a második szám jelenti a "hatvanasokat". Tehát a második "hetes" szám 7 x 60 = 420 + 7 = 427.)

De ehhez a "szaturnuszi" óriás periódushoz szinkronizálták a többi planétákat is. Így pl.; a Mars bolygó 151 napkörüli keringésének ideje 284 év, az ékiratok szerint. "Háromszor" 284 - 852, vagyis itt is megkaptuk a szaturnuszi "óriás periódus" idejét (két év különbséggel). A két év különbséget - amint az ékiratos kalendáriumok mondják: "a szinódikus és a sziderikus keringési idö különbsége adja". Tehát az ő asztronómikus módszerük a mi naprendszerünkben 854 éves "nagy periódussal" dolgozott.

Ezt csak azért hoztam példának, hogy bepillanthassunk abba a tudásba, ami azóta elveszett, vagy elfeledett lett.

De térjünk csak vissza a "betlehemi csillaghoz". Bemutatom itt azt a Pártos Birodalom Babilonjából származó ékiratos táblát, amelyen - két évszázaddal Jézus születése előtt - már pontosan meg van állapítva a Jézus születése évében történt csillagállás. (A tábla megtalálható a British Museum Inv. Nr. 35429. jelzéssel.) Az itt közölt és kézzel írt másolatot Pinches készítette és Sachs könyvében Nr. 1195. szám alatt van. A tábla ennek az évnek (ami a mi kalendáriumunk szerint a Kr. e. - tehát Jézus születésének gondolt 0 (zéró) évünk előtti 7. esztendő) az első "8″ hónapjának csillagkalendáriumát képezi, ahol az utolsó "3″ sor - rövidített - csillagászati szakrövidítésekkel a 2. ábrán 3-as számmal jelzett együttállás utolsó fázisának kezdetét rögzíti a következő szöveggel: " 1. Arah'samma (a mi számításunk szerint október 21.): Jupiter és Szaturnusza Halak jegyében, Vénusz a Skorpióban, Merkúr a Mérlegben, Mars a Nyilasban. - 5. Vénusz esti lenyugvása a Skorpióban. - 6. Mars belép a Bak jelébe. - 13. Vénusz hajnalcsillag a Skorpióban. - 14. Telihold. - 15. Merkúr belép a Skorpióba. - 18. Pleiades kozmikus lenyugvása. - 20. Jupiter nyugati mozdulatlansága a Halakban. - 21. Szaturnusz ugyancsak a Halakban nyugati mozdulatlanságban. - 28. A Hold Napkörzetbe lép.

Itt a legfontosabb a Jupiter és a Szaturnusz "együttállási mozdulatlansága" (Stillstand). Ma elektronikus teleszkópokkal dolgozva ilyen égi fenomén észrevétele és lefényképezése nem probléma. Azonban a pártos mágusoknak az a pontossága, amellyel ezt a Jupiter-Szaturnusz együttállási és az esti, nyugati mozdulatlanságának ritka és különleges csodáját észrevették, kiszámították és leírták azért bámulatos, mert a kalendáriumuk szerint a két megnevezett planéta "mozdulatlansági pontja" között csak "három perc" hosszúsági ívkülönbség van, ami szabad szemmel nem látható.

A 2. ábrán láthatjuk, hogy ez az "együttállás" a Kr. e. "hetedik" év május 28-tól november 12-ig tartott.

Nagyon fontos tudnunk azt, hogy a Pártos Birodalom "mágusai", akik ezeket a csillagászati feljegyzésekkel teleírt táblákat ránk hagyták, hogyan iktatták be vallásszemléletükbe a planétákat. Ugyanis Jézus születése előtt Párthiában a "mágus" vallás dominált, ahol a babiloni Marduk volt az Isten-kar Hatalmasa, de ezt a sémita nevet a pártosok nem nagyon használták, hanem Marduk helyett Bál (Bél) néven tisztelték és az ő csillaga volt a minden jóságot, örömöt és boldogságot hozó: Jupiter. Ezeket a régi ékiratokat a mai szakemberek rendszerint a sémi-akkád nyelv szerint olvassák. Így pl. azt a két ékje-let, amellyel a Jupiter írva van, "kakkabu pisu"-nak mondják, ami "fehéren ragyogó csillag"-ot jelent. Nagyon érdekes bizonyítékot találtam azonban arra vonatkozólag, hogy a bizánci tudósok nem a sémi-akkád nyelvet használták az ékiratok olvasásánál, hanem a káld-sumír hangzás szerint jegyezték le görögül. Kugler említett könyvében (Erganzungsband 318. oldal) találtam meg azt a nagyszerű adatot, mely szerint:

,,Hesychios, bizánci lexikográfus a Jupiter planéta két ékjeiét nem a sémi nyelven, hanem a régi sumír kultúrnyelven olvassa és írja le így: 'Mul-Babbar"'.

A káld-sumír "Mul-Babbar" pedig a "Fény Fiának" - En-Lil-nek - a csillaga, aki a sumír mitológia és teremtéstörénet szerint a Szent Fokossal választotta el az Eget a Földtől, és Ő az Egyetlen Isten elsőszülöttje, akivel együtt jelent meg a Fény. - Már tehát azt is tudjuk, hogy a Kr. e.-i utolsó három évszázadban neve - a semitásodási folyamat után Bél, Bál lett.

Kutassunk most a "Szaturnusz" után. Az asztronómiai ékiratokon "Mul-Sag-Us" ékjelekkel van írva, amit a sémi nyelven "kakkabu kaimanu" néven ismernek és így ment át az összes sémita nyelvbe. A káld-sumír mitológiában igen hatalmas erőt tulajdonítottak a Földre jövő sugárzásának és "éjszakai nap" volt egyik neve, de amikor a Halak csillagképében volt, akkor "Mul-Ug-Ga" nevet kapott, melynek jelentése a "halál csillaga".

A héber hiedelemben Izrael csillagaként volt tisztelve. Most aztán nem kell sok asztrológiai ismeret ahhoz, hogy a laikus olvasó is felismerje a 2. ábrán bemutatott Jupiter-Szaturnusz együttállási folyamatból következtethető jövendölést, vagyis azt, hogy:

A jóság, boldogság, öröm fényesen fehérlő csillagát a Halak jelében kíséri a "halál csillaga", mely Izrael vezércsillaga."

Hát ezért keltek útra a "három királyok Pártiából, hogy az ő tudásuk szerint megállapított jövendölést betöltsék. A szaktudósok így értékelték ki a mágusok ékiratainak jelentését:

A mágus-hit Istenének csillaga megjelenik Keleten - esti formában - Izrael csillaga mellett, hogy azzal együtt a 'megjelenéstől a lenyugvásig' uralkodjanak az égen és hosszú ideig együtt maradnak. Ez annak az égi jele, hogy egy Isten-erővel megáldott Hatalmas érkezik a Földre, akit a 'halálcsillag' (ezúttal Izrael csillaga) erejéből származó veszély kísér születésének pillanatától kezdve."

Ez a tudat indította a mágusokat Betlehembe és azért tértek hazájukba - mint a héber költő mondja: "kerülő úton", hogy a kisdedet megóvják és magukkal vigyék.

Itt semmiképpen sem szabad elfogadni azt az újszövetségi írást, mely szerint a "napkeleti bölcsek Izrael királyát jöttek köszönteni", hiszen Jézus nem volt sem zsidó, sem Izrael királya.

Mikor született Jézus....?

A 2. ábrán jól látjuk az együttállási folyamatot, mely a Halakban megy végbe. Az "1″ számú együttállás ideje május 28.; a "2″ számúé szeptember 25., és a "3″ számúé november 12. - a Kr. előtti 'hetedik' évben.

A szakirodalom az egyházi iratokban is és az összes kalendáriumok szerinti feljegyzésekben keresi Jézus születésének idejét, de ezekből igen nehéz kibogozni a helyes dátumot. Ugyanis a rómaiak részben Róma alapításától, de inkább az egyes cézárok uralkodási évei szerint hagytak számunkra feljegyzéseket. Egyiptomban más volt az alexandriai és más a shotis kalendárium. A hellenisztikus irány is az alexandriai kalendáriummal dolgozott. Viszont Jézus nem Egyiptomban, hanem Palesztinában, a galileai Betlehemben született. Itt pedig a jeruzsálemi héber kalendárium adatai voltak a mérvadók. Clemens és Eusebius is írnak Jézus születésével kapcsolatban, de igen "homályos" a jelentésük erről. A zsidóknál megmaradt az, hogy "az ötödik hónap - ABU - közepén" született Jézus. Ez pedig az Oroszlán csillagkép jele szerinti 3. dekanátus, vagyis augusztus 11-től kezdődő idő.

A Kr. u. 358. év előtt tehát a názáretinek nevezett Jézus Urunk születésnapjaként augusztus 11-ét tisztelték, mely keddi nap volt. Ez a nap volt Jézus-Király napja.

Az "Isten-Fia" születésekor azonban egyéb égi csodák is történtek. Így az ékiratos pártos-babiloni kalendáriumok is feljegyzik, hogy amikor a Nap az Oroszlán jegyének harmadik dekanátusában ragyog, a Vénusz a Szűz csillagkép legfényesebb csillagával, a "béta Virginisz"-szel áll együtt, amit a régi káld-sumír csillagászat ERU idejének ismert fel, mert ekkor észlelték azt, hogy a Termékenység legnagyobb erejét fejti ki a Földünkön.

Ezt az együttállást jelképezi az esztergomi Árpád-Oroszlán combján lévő rozetta, mely így Jézus Király születésnapjára is emlékeztet. Véletlennek talán nem nevezhető ez a szimbolizmus. (Bővebb ismertetést nyújt: "Az Ister-Gami Oroszlánok Titka" című könyvem.)

Nagy Árpád papkirályunk idejében gyakorlatban volt magyar ősvallás - mint tudjuk - megőrizte a sumír-káld Szűzanya, a Fény Szüze, az Élet Anyja - Nin-Ti - alakját, mint a magyarok Nagyboldogasszonyát. Vele együtt és éppenúgy, miként az 5000 éves káld-sumír isten-hitben található, a hét leányának alakját és ünnepét is.

A judai-keresztény római térítés is kénytelen volt kalendáriumába iktatni Nagyboldogasszony és leányainak ünnepét. Ezért van - csak és kizárólag - a magyar katolicizmusban Gyümölcsoltó, Sarlós, Havas stb. Boldogasszony ünnepe. De meg volt Jézus Király Napja is.

A "gyalázatos szolgaságba" taszított nép Jézus-hitéhez menekült... miképpen azt Fehér Jenő által leírt "Mágus-inkvizíció Jegyzőkönyvei" is tanúsítják. I. István halála után tudjuk, hogy a római egyház papi testülete uralkodott Magyarországon. Mivel a nép nem hozzájuk, hanem Jézus Királyhoz csatlakozott, megszüntették Jézus Király Napját és belőle Szent István napot csináltak.

Térjünk vissza szent hagyományainkhoz. Az nagyon helyénvaló volt, hogy a minden judaiságtól mentes bizánci egyház Gurusúny-t nevezte meg az örökké élő és legyőzhetetlen Istenünk - Jézus Urunk születésnapjául, mert ő legyőzte a "halál csillagát" is. Örök életre kélt. Feltámadt. - Megújult erővel győzi le a sötétség gonoszságát a Turullu, az Isten Fia. Intő példaként arra, hogy ezen a napon - Gurusúnykor - nekünk is meg kell újulni, új erőre kelni a Szeretetben.

Gurusúny - az öröktől fogva lett Isten-Fiának újraszületése. De a Földre embertestben érkezett "Isten-erővel" megáldott Lény, a Lélek maga és az emberi lelkeknek törvényt és igazságot mutató és adó király: Jézus Király .... aki a királyi jegyben, az Oroszlán csillagkép idejében kellett szülessen.

Térjünk vissza a magyar hithez. Legyen megint ez a nap Jézus Király Napja.Ünnepséggel, örömmel, boldogsággal és imádsággal emlékezzünk az igaz Királyról, aki nekünk a Szeretet Törvényét hozta és így azt mondta: "Az igazság tesz szabaddá benneteket".

Jézus Király Napjának megünneplése is hozzátartozik a magyar igazsághoz.

A magyarság Jézusa

Most, amidőn közlöm Jézus Király születésének hiteles adatait, annak szent hagyományainkba való "visszaillesztését" is kérem! - Nagy örömmel olvastam a Szörényi Leventével folytatott interjút, a "Magyar Vetés" című hetilap 1993. augusztusi és szeptemberi számaiban. Az interjú címe: "A nemzetek Jézusa, a magyarság!" - Ebben az írásban - amikor napjainkban, az Istentől eredő igazságnak, vagyis a tudásnak megrontását és a gonoszságra való alkalmazását fedezi fel - Szörényi így beszél:

- Miért tehetik meg a lefelé mutató erők képviselői, hogy eltakarják a tudást? Azért, mert most sötétségben vagyunk. Így lehet elképzelni ezt: a Nap Fiai most börtönben vannak. Csak egy kis lyukon keresztül látják a fényt. Ez nem azt jelenti, hogy amikor a kozmosz a világos felében tartózkodik, akkor mindenki tiszta. Erre van egy nagyon jó ábrázolás, bizonyos elválasztott kör: a sötét felében van egy kicsi fehér pont, a világos felében egy kicsi sötét pont. Csak melyik érvényesül éppen? Most a sötétség. Ez egyértelmű. Ez mindenből kiderül. Ugyanakkor a fehér pont - mint reménysugár - mutatja Isten létét. De azért, hogy kiút legyen, azt azokra bízza - azokra a lelkekre -, akik az adott helyzet ellenére hisznek benne, hisznek abban, hogy van kibontakozás. És minél többen vannak ilyenek, és minél nagyobb erőt képviselnek, annál inkább beindul az a folyamat, aminek be kell indulnia, mert elkerülhetetlen! Ehhez valójában hozzásegít minket az az erő, amelyet nem a Földről, hanem Föntről irányítanak. Érezzük, hogy hozzásegít!"

Én úgy érzem, hogy nem egyszerű megállapítás, hanem bizonyságtevő szózat ez, hiszen az Igazság nem más, mint a kozmikus Fény felvillanása az emberi lelkekben, és ha ez a "felvillanás" állandósul, az ilyen emberi Lélek - egy eddig ismeretlen intuitív erővel megáldotton - prófétai munkát végez. Ontja a Fényt. "Megvilágosítja" az eddig sötétben, - Szörényi fogalmazása szerint -"börtönben" élt vagy élő Napfiakat.

Tökéletesen igaza van abban is, hogy ezek a "világosítók" Fönti, vagyis túlvilági irányítást kapnak és anélkül, hogy összebeszéltek volna, anélkül, hogy ismerték volna egymást, tehát minden megegyezés és megállapodás nélkül "ugyanazt" hirdetik és tanítják. - Ebben az "egyezésben" már benne gerjed a kozmikus erő által hozzánk küldött "Igazságnak", a tisztánlátásnak, a felvilágosodás jelenlétének minden gonoszságot legyőző valósága.

Ilyen "irányításnak" eredményeképpen Szörényi Leventének a "meglátását": "A nemzetek Jézusa a magyarság!" - nemcsak megerősítem, hanem hagyománykincstárunk eddig fel nem tárt adataival tán gazdagabbá teszem, amikor a mai sötét napokban azt kiáltom:

Jézus csak a magyarság Jézusa!

De senki sem értsen félre! Itt semmiféle kisajátításról nincs szó, mert én nem arról a Jézusról beszélek, aki még ma is eltorzult emberi arccal, keresztre feszítve látható minden judai-keresztény templom feszületén!

Én annak a Jézusnak emlékét támasztom fel, azt a Jézust nevezem "csak a magyarság Jézusának", akit görögül 'Chrestos'-nak, azaz 'Egyetlen Szentnek' neveztek és nem 'Christos'-nak (Krisztusnak), héberül Messiásnak. Ugyanis ez a Chrestos" az ő kozmikus és karizmatikus erejű isteni tartalmú valóságában, már csak egyedül a magyarság által megőrzött jelképes ábrázolásban maradt meg. Ezért nevezem Őt így: "A magyarság Jézusa." Mert valóban csakis Ő tud erőt adni a magyarságnak ahhoz, hogy - a szimbólumok titkának felismerésével - hitéletében egy új korszakot nyisson és kijavítson mindent, ami "Vajk-István idejében letompult, félrecsúszott".

Ezt a "félrecsúsztatást" eredetileg a júdai gyökerű római ortodoxia követte el, amikor kiátkozott, elpusztított és tűzre hányt minden olyan ókori hagyományt, mely Jézus Chresztos földre szállását és emberi testben való megjelenését a sokezeréves próféciák megvalósulásának tanította. - Ne csodálkozzék tehát az olvasó, ha megint visszaviszem az ősi Sumériába, ahol a "Szeretet vallását" gyakorolták Jézus Úr előtt már 2000 évvel.

El kell tehát megint mondanom, hogy a sumír hitvilágban a "Világ Világosságát" En-Lilnéven ismerték. Ő az "Istenlélek"....így "En-Lil" ..."Én-Lélek". És ő volt az egyetlen Istenalak, akit sohasem ábrázoltak a hitvilág jelképeiben. Nincs róla sem szobor, sem kép és pecséthengeren sincs ábrázolva, hiszen Ő a Fény, a Világ Világossága, aki legyőz minden vakságot, megszünteti a sötétséget.

A bölcs máguspapok az égi fény érkezését magukon a Gondviselés Kegyelmeként észlelték. Látták, hogy az emberi életben a Lélek indítékával jön létre a megvalósulás és azt tapasztalták, hogy minél tisztább a Lelkiség - annál hatalmasabb az alkotás!...

Ezt a megállapításukat az égre vetítették és az Isten hatalmasságának megértésében úgy gondolták, hogy az Isten-Lélek olyan erővé lényegül, mely 'anyagot' teremt. Így nevezték el Én-Lil átlényegült formáját, az anyagot létrehozó 'Isten-Erő'-nek - így: "Én-Ki" - és ezt a már átlényegült Isten-Erőt aztán emberi formában ábrázolták, hiszen a sumír teremtés-történet szerint: "saját képére" alkotott, egy Föld porából formált teremtményt, az égi lakók között, aki aztán erre. a Földre hullt, amikor a Világot elárasztotta a Fény, a Világ Világossága."

Így találjuk meg Babilonban is Én-Ki emberformájú ábrázolását, ahol a még mindig kozmológikus szemléletű "rendszerváltás" már "E-A" (a Tudás Temploma) nevet ad neki és nevét így írja az ékiratban:

Az itt bemutatott babiloni pecséthengeren láthatjuk őt. Szent állatán - az Oroszlánon - van trónusa, amin ül és az oroszlánnak a testére van írva urának neve, a "négy ék" = "E-A", a minden Tudás Atyja, aki az előtte álló földi királynak adja át az "uralkodásra felhatalmazó jelképeket", mely az "égi törvény" megtartására kötelez - és jelzi, hogy az égi uralom ismét a Földre küldetett le. - Ez a "karizma". Vagyis Isten az egyetlen "uralkodó", az ő földi elhívottja által. - A pecséthengeren 8 bolygót számolhatunk. Kilencedik a Hold + két Nap, tehát összesen tizenegy. E-A mellett ott van az elfáradó Fényt magasba emelő hatalmas "Fény-Madár", a Tur-Ul-Lu... talán azt is jelentheti sumír nyelven: "A Tur nemzetség Fénye."

Sokat írtam már arról az "Istenvárásról", mely - a csaknem 3000 éves próféciák alapján várta En-Lil és Én-Ki emberi testben való megjelenését a Földön. Igen fontos azt megállapítani, hogy amikor Jézus megszületett a Fényből - Mária által - megszűnik minden Isten-ábrázolás a mágushitű Pártos Birodalomban és az Adiabene-Galilea területén élő ún. "szkíta-arámiak"-nál, ami érthető náluk, hiszen ők tudták, hogy akit vártak már 3000 éve, a "Világ Világossága" lejött ide közéjük, a Földre és a Napkirály a Nap-házából, az Oroszlán csillagképen át érkezett és így az Oroszlán hozzá tartozik.

Aztán amikor elhangzik a gonoszok ajkáról a "feszítsd meg" és megtörténik a nagy merénylet, az emberiség legnagyobb gaztette - Jézus Urunk keresztre feszítése - győz a Fény megint. Az emberfiává lett "Én-Lil" és " Én-Ki" visszatér ...az anyag Fénnyé lesz,miként majd a "Turini lepel" bizonysága nekünk azt elmondja. Jézusunk most mint "Tur-An" (Ég-Nemzettje) elhagyja a "Tur" fiait, akik hűségesen követik a századok minden keserveiben, üldöztetésüknek máig érő idején is.

Az Őt "báránynak feláldozó" Christos-Messiási ortodoxia nevezheti ezeket a Jézus-hitű népeinket áriánusnak, nesztoriánusnak, mágusvallásúnak, manicheusnak, vagy eretneknek; - hívhatja hitviláguk tartalmát Jézusi szkítizmusnak" (mint Epiphanius tette volt).... csak megmaradnak Fény Fiainak. - Ha pedig valaki még a történelmi "igazságot" is megtalálja, csodálattal kell megállapítania azt a valóságot, hogy a fent különféle névvel illetett "Chrestos-i Igazság" megtartóit, vagyis a minden judaiságtól mentes jézusi szeretet-vallás gyakorlóit a történelem-tudományban szkíta, pártos, hun, avar és magyar népeknél találjuk meg. Ezek pedig mindnyájan a Tur-ivadék-hoz tartoznak. - A magyar múltba nyúló kutatás pedig azt mutatja, hogy: Jézus Urunk születésétől kezdve, a Pártos Birodalom fennállásáig (Kr. u. 302-ig) a pártos "Arsák" királyi vérből származó "Mani" által tökéletesen megszervezett ún. "manicheus hit" (vagyis minden judaiságtól mentes Jézus-követés), mint államvallás, a Kárpát-medence, Káspi-Aral-térség és a régi Sumériát is magába foglaló Pártos Birodalomban megerősödött.

Hatását a bizánci júdai-kereszténységre is kiterjeszti és itt Nestor pátriárka küzd haláláig (Kr. u. 440) a jézusi igazságért. Így nagy népünknél találkozunk ún. "nesztoriánus" keresztényekkel is, ami csak nevében különbözik a "manicheus" hittől.

Amint a Pártos Birodalmat a kegyetlen perzsa-szaszanida uralom váltja fel, az új uralkodók mind üldözni kezdik népünket a hite miatt. A perzsák ugyanis azonosították a manicheus Jézus-hitet a Rómában és Bizáncban érvényesített júdai-kereszténységgel, vagyis a saul-páli ideológiával. Ezt a perzsák politikai okok miatt tették, mert nekik is a Római Birodalom volt a legnagyobb ellenségük, és a babiloni, zsidó vallási központ intrikája sugallta nekik azt, hogy ezek a pártiai Jézus-hitűek éppen olyan "keresztények", mint a rómaiak és a Római Birodalom kémei, mert oda akarnak csatlakozni.

Népünk tehát északnak menekül és hagyománykincsét "rejteki módon" őrzi, hogy megmentse, mert a perzsák 360 templomukat égetik le. - Mint "Kangár nemzetség" érkeznek a kárpát-medencei Avar Birodalomba és itt kerül ábrázolásra - a már szokássá vált rejteki módon - hitviláguk tartalma, az Avar Birodalom központjában, az Ister-Gami Szentélyben, ahol:

Jézus Urunk földi 'elhívottja'. a 'karizmatikus papkirály' részére adott 'kozmikus üzenet' - mint Jézus királyságának törvénye - lett az évezredes 'isten-várás' szerint a szentély falára függesztve a "Hét Oroszlánpár" titkaival, melyek a sok évig tartó vándorlás-követelte 'rejteki módon' hirdetik a Nép hitvilágának Jézus-Kresztoszhoz való tartozását."

Az "Oroszlán pár"

Én-Lil" és "Én-Ki" együttese, ahol az oroszlánok testén lévő "4 ék" írott formában mutatja az "Égi Tudás Urának" nevét.

A "két" oroszlán úgy tartozik "egybe", mint Én-Lil és Én-Ki-nek "egységét" önmagában hordozó Jézus Urunk, aki az Oroszlán csillagképén át öltött emberi testet. - Az "Oroszlán-pár" ötvözi egybe a sokezeréves Isten-várást, a "földreszállás" misztériumával és így Jézus-Kresztosz nevét jelzi és Reá emlékeztet a jelképek "rejteki", vagyis csak a "beavatottaknak" szóló nyelvén.

Rozetta az oroszlánokon

Az oroszlánok combján látható az ún. "rozetta", vagyis a "nyolc levelű" rózsaszirom, a sumír-magyar hitvilágban a "Fény Szüze" vagy "Szűz-Anya" jelképe. Kozmológikus tudattal a Vénusz planétához tartozik és itt kettős üzenet észlelhető e jelképből:

Egyik azt jelenti, hogy a "Fény Szüze" a (a Vénusz planéta erejével) csillagszekéren bejött az Oroszlán csillagképbe akkor, amikor a "Fény Fia" emberré lett, amikor a sokezeréves tudás szerint a termékenységi erő a legnagyobb és legáldottabb a Földön.

Másik jelentése az, hogy jelzi magának a "Fény Szűzének, vagyis az Istenanyának" Földre érkezését; szinte bizonyítva azt, hogy a "Fény Fia" Édesanyjától el nem választható, mert az Édesanya is abban az időszakban született a Földre, amikor a teremtő erő, amit a sumír-maghar nyelven Eru-nak írnak le (mint azt bemutatom az "Ister-Gami Oroszlánok Titka" című könyvem 50. oldalán), a legerősebb. De jelzi azt is a rozetta, hogy: az Isten-Anya, az "Eru" időszaknak a "Szűz" csillagképbe tartozó napjaiban érkezett a Földre.

Így Jézus Édesanyjának, Máriának is jelzi az évezredes "Isten-várás" születési idejét és ezt az "Isten-várást" megtaláljuk a szkíta őseinknél, de legfőképpen az ún. "királyi szkítáknál", ahová éppen a római pápák minket, magyarokat sorolnak be, mert még a középkorban is a "magyarokat nevezik a királyi szkíták utódainak." (Pl.: V. Orbán és VI. Gergely pápák)

De ezeknek a "királyi szkítáknak" országában, az Azovi-tenger környékén, Kercs közelében végzett ásatásoknál találták meg az itt bemutatott "szárnyas Isten-Anyát, akinek fejdísze pontosan az a rozetta, amit az ister-gami oroszlánok tomporán látunk." Az egyetlen különbség az, hogy ennek a szárnyas "Fény Szüzének" a fején kettős rozetta van, jelezve a szimbólumnak az előbbiek szerinti "kettős" üzenetét.

A következő oldalon bemutatott aranykincs is az Ermitázs Múzeum tulajdona. (M.I. Artamonov "The Splendor of Scythian Art" című könyvének 273. képe)

De azt is tudjuk bizonyítani már, hogy ez az "Isten-várás" volt szkítának nevezett elődeink nemzeti vallásának fontos tartalma is és ennek tudatában nevezte el a zsidó szülőktől származott és a sauli júdaizmusú, az "Isten bárányát" minden nap feláldozó "keresztény" Epiphanius "egyházatya" a "chrestosi hitet" (vagyis a júdai tanoktól mentes Jézus-követést) egyszerűen csak "szkítizmusnak" vagy "jézusi szkítizmusnak". Történelmi ismereteink azt bizonyítják, hogy a háborúkat rendszerint a valláskülönbségek okozzák. Herodotos nagyszrűen leírja például a méd és a perzsa mágusok valláspolitikai szembenállását, ami úgy végződött, hogy a perzsák 40 ezer méd-szkíta mágus papot egyszerűen kiirtottak. Ebből a példából is láthatjuk, hogy a mi szkíta őseink harcoltak a hitükért már abban az időben, amikor csak az "Isten-várás" adta nekik az erőt és a "Fény-Fia", a mi Jézus Urunk még nem lett emberré. - Erre is van bizonyítékunk, mert be tudjuk mutatni itt azt a kardot, amit az orosz Melgunov tábornok ajándékozott Nagy Katalinnak, az oroszok nagy királynőjének. Ez a kard is az Ermitázs Múzeum tudajdona, és szintén Szkítiából származik, a Kr. e-i 3. századból. Valószínűleg abból az időből, amikor a Pártos Birodalomban már államvallássá lett a régi sumír hagyományok "mágus hite", az "Isten-várás".

A kardhüvelynek a fején ott találjuk az egymással szembenéző "két oroszlánt". Szinte "modellje" az ister-gaminak, csak miniatűr alakban. Az oroszlánok alatt két szárnyas Isten-alakot látunk. Mindegyik előtt ott van az "életfa."

A jobboldali az Isten-Anya (mellette a nyolclevelű rozetta). A baloldali a Fény-Fia. Feje vonalában, a szárnya mögött ott van a "hatágú csillag" jelképe, mely mint a már ismert "kétszeri hármasság", az "égi hármasság" vízszintes síkján ábrázolja Én-Lil-nek Én-Ki-vé történő átlényegülését. - A két szárnyas alak előtt álló "életfa" a "megtestesülés", a "földi életre-kelés" hirdetője. - A kardot és a hüvelyt a szkítáknál is, éppenúgy, mint hun-avar-magyar elődeinknél, a kardkészítés mesterei, a bölcs mágus-papok egyik része készítette, akik nemcsak a fémöntések mesterei voltak, hanem az ősi, szent hagyományok ismerői és tanítói. Mindig megtalálták a "rejteki módon" való ábrázolás módját és ezekben is megtartották a hitviláguk törvényeit. Itt is - mert minden hitvilági és Istenhez tartozó jelkép nem a kardon, hanem a hüvelyen van. Ugyanis a "kard" öl.

Így a kard nem az "Istenes Világ" tartozéka, hanem "Nimrud árnyéklelke" (Nib-Sibur = a Subur /szabír / Párduc) és "Nergál", az alvilág fejedelme, osztja a "halált vele és általa.

A "hüvely" a kard őrzője és a békességre serkentője, de a rajta lévő jelképek - szinte törvényszerűen -parancsolják azt, hogy kiknek a védelmére kell kardot rántani.

Az itt bemutatott kardhüvelyen az a sokezeréves Isten-várás két személye - a Szűzanya és a Fényből "lett" Szent Fia - Igazsága a "védelemre" és "oltalomra" szólító kötelezettség hitvilágának elkötelezettje, akik még nem jelentek meg a Földön akkor, amidőn a "védelem" hite már törvény lett.

Ily "hiteles" felfogás aztán már megszilárdította - a testet öltés valóságában - a Fényből született Jézusnak és Édesanyjának, Máriának - oly "védelmi" formáját, amelyet mai gondolkodásunk szerint csak a "törhetetlen Hit" biztosít. Ez volt az indítéka annak a sok "egyházi" harcnak, melyet ma csak "vitáknak" nevezünk ugyan, de a judaizmusnak a könyörtelen gyűlöletével hivatalosított "eretnek" kivégzésekkel és a "chrestosi tanoknak" elpusztításával ment végbe.

De hogy a mi nagy népünk volt aztán egyetlen tulajdonosa ennek a törhetetlen "chrestosi hitnek" azt legjobban ATILLA bizonyítja.

Ugyanis ő a minden judaiságtól mentes Jézus-hit követője volt. Nevezhetjük - mint már írtam - manicheusnak, nesztoriánusnak, vagy - Epiphanius szavaival - Jézusi szkítizmusnak Atilla vallási felfogását, amit a vele szembenálló, két Római Birodalom judai-keresztény hatalmasai nagyon jól ismertek. De a saját hitükben sem voltak biztosak, mert a judaiság szerinti ..áldozások" nem hozták meg rabszolgatartó rendszerük fennmaradásáért esdeklő "imáik" teljesítését és így Atillát, az "áldozatukat" el nem fogadó, bosszúálló "Istenük" büntetőjének látták. Ezért nevezték el "Isten ostorának". Annak az ostornak, mely a Jézust jelentő oroszlánpár mindegyikének a farkán látható. Ugyanis a mi Atillánk valóban a "Chrestosi Igazság" védelmezője volt. Valóságos "Nimrud-Fi, akit éppenúgy "feládoztak" a gonoszok, miként azt a mi Jézus Urunkkal tették.

De Atillánk történetére csak azért hivatkozom itt, hogy az ister-gami oroszlánokhoz érkezés folyamatából kizárjam az esetleges hézagokat.

De még visszatérek a bemutatott "szkíta kard hüvelyén" található "rejteki" ábrázolásokhoz. Mind a két oldalán 4-4, tehát összesen 8 emberfejű és felajzott nyilat tartó, talán úgy is mondhatjuk, hogy a képzelet szülte, olyan négylábú állatot találunk, melyek mindegyike a hátán egy hatalmas "élő halat" visz, miként azt itt a képen bemutatom. Egyik állatnak oroszlán-lábai, a másiknak bika-patái vannak. Szimbolikájuk megfejtése nem könnyű feladat.

Mindenesetre az emberfejű nyilazók a "védelem" jelzői. - A különböző állatok: a minden eszközzel és minden lehetőséggel véghez vitt védelmet jelenthetik. A hal: talán a "halak korszakában" való megtestesülés hirdetője, vagy az "Isteni Tudás" jelképe, hiszen Jézus egyik nagy csodája a két hallal megetetett 5000 ember volt, ami egyben a tudás átadását, az Igazság tanítását is jelképezi.

Korunk nehéz napjaiban a "gonoszok" éppen az itt közölt, régi jelképek szerint a legnagyobb - tehát a kardhasználatig - védelemre rendelt két, testet öltött Isten-személyt, a feltámadt Jézust és Édesanyját, Máriát csúfolják, és isteni valóságukat a legperverzebb módon destruálják (pl. "Madonna" névvel, a megfeszített és eltorzult arcú Jézus keresztje alatt egy mozgó, ugráló és ordító némber a szexualitás mindenféle módját bemutatja és nincs "keresztény egyházi hatalom, mely megakadályozná. Nincs "kultuszminiszter", aki betiltaná.) - Ezek a "védelemre" szólító jelképek tehát most is érvényesek és megkövetelik azoktól, akik lélekben már összekötötték magukat a felső világgal, hogy összefogjanak és minden eszközzel harcoljanak a "gonoszok" által újraindított támadás ellen. A "kardrántást" majd NIMRUD rendeli el, ha itt lesz az ideje."

El kellett mondanom mindezeket, hisz a "Vízöntő" korszakunkban világunk forrong és senki sem tudja, hogy mit hoz a "Holnap"?

De higgyetek a "Tudás Népében!". Így mondta nekünk: "Veletek maradok a világ végezetéig!"

És itt van velünk Jézus, az élet vizének hordozója, a Nagy Állatöv csillagképeinek "egyetlen" emberalakja... aki maga a "Vízöntő" is.

Az ister-gami oroszlánpárban rejtették el Őt a gonoszok pusztítása elöl őseink, de ezt a titkot már felfedték a MA "gonoszai" és a hét oroszlánpárból már hat és felet, tehát tizenhárom oroszlánt már lekapartak. Ami még él az egyetlenből, azt pedig már nem védi, nem óvja senki. A tudatlanság uralma lenne ez, vagy a "gonoszok" hatalma....?

Majd a "Tudás" megmentheti még az "egyetlent". Éppen azért folytassuk a tanítást és tegyük fel a következő kérdést:

Miért van hét oroszlánpár?

Az ábrázolásoknak "kettős" értelme van. A "hét" pár "tizennégyet" ad.

Sumír elődeink írták meg az emberiség első törvénykönyvét, az ún. "Ur-Nammu"okmányt. Ur-Nammu nevű királyuk íratta egy kőoszlopra, benne azt, hogy: "élet és halál feletti ítélet (a régi nevén "Di-Til-La") csak a "14″ oroszlán (bíró) és a 15.-ként itt uralkodóként jelenlévő "Napkirály" által hozható a hónap 15. napján."

Ez a 'hét' oroszlánpár egyik jelképi magyarázata.

A másik a "hetes" számban gyökerezik, melyet a bölcs sumír mágus tudomány számmisztikája hozott az "égi tudásból" a Földre.

A magyar hagyománykincsnek is igen érdekes vonatkozása van a "hetes" számhoz. A néphit szerint ugyanis minden "hetedik" gyermek született mágus. (Ezért emelték ki a jezsuiták a cselédsorba taszított, szegény paraszt családjainkból mindig a hetedik fiútjezsuitának.)

Ezt a hiedelmet a judai gyökerű ortodoxia "csúsztatta félre", amikor kitalálta azt a mondást: "Heten vannak, mint a gonoszok."

Ugyanis a mágusok számmisztikájában a "7″ a Világ Csúcsa, a piramis hegye, mely azt a lyukat szúrja ki az égben, amelyen át az "Égi Tudás a Földre érkezhet.

Ez a "7″ pedig abból a világképből származik, melyet az egyenlőszárú kereszt, vagy a négyzet, a négyoldalas "alap" (TEN) ad.

Ezt a geometriai sarkigazságot igazolja az aritmetika számmisztikája. - Ugyanis, ha ennek a négyzetalakú világképnek a számát, a "4″-et értékében emeljük, az így nyert számok renormált formája eredményezi a "Világkép" számokban kifejezett törvényét. Íme:

A megújulás száma mindig a "3″ marad, bármilyen hatványra emeljük a "4″ értékét. (Ez a "megújulási" érték, a "3″, így valóban a "világkép Törvényéhez" tartozik, hiszen a magyar néphagyomány értelmében: "Három a magyar Igazság, de a Hold is "harmadnap" támad fel, éppenúgy, mint "OSIRIS" és JÉZUS, a "Fény Fia" is.)

Ábrázoljuk geometriailag is az elmondottakat:

"4″...az egyenlőszárú kereszt, vagy a belőle alkotott "négyzet". - Újítsuk meg a négyzetet a "3″ értékével. A benne egymást keresztező "két" átló szüli a "harmadikat", mely a felemelt középpont és így jön létre a "négyzetalakú piramis csúcsa.. a "7″, a Világ Közepe, melyre leér az "Isten Birodalmából" - a 10″ értékből a "7″-ig, a "Földi Világ" piramisának csúcsáig ereszkedő és az "Égi Tudással" telített, tükörszimmetriával szerkesztett, fordított piramis csúcsa. A "földi" piramis csúcsa, a "7″ szúrja ki az "Égi Világból" azt a nyílást, ahová az "Égi Piramis" csúcsán át, az Égi Fény, a Tudás hozzánkérkezik. Ennek a számmisztikái ábrázolásnak hitvilági értelmezése szerint azt taníthatjuk, hogy: * a "négyzet": az Isten-anyai erkölcsi alap, melyre az istenes és jóakaratú társadalom támaszkodik és hivatástudattal él.

* a "7″: vagyis a "Fény", az Istentől eredő "Tudás" megszerzője és továbbítója... megszemélyesítve maga Jézus, aki a számmisztika "10″-zel jelzett "Isteni Birodalomból" biztosítja a Tudásnak földi érvényesülését és az isteni Gondviselést, mert Ő az egyetlen, a Világ csúcsán állva, aki a "10″-es világba be tud tekinteni.

Az Ister-Gami Szentélyben tehát azért ábrázolták Őt a hét oroszlánpárral, mert az elődeink hitének tartalma szerint: Itt volt a Magyar Világ közepe, az ő kozmológikus gondolkodású hitvilágukban és ebben a szentélyben, az összes hagyományok titkának egyetlen Ura a "Fény Fia", a megtartott és megvédett Jézus volt, a régi "Chrestos"... az "Egyetlen Szent."

* * *