Húsvéti párhuzamok
Jézus a szabadságot hirdette a rabszolgatartó Római birodalomban.
Koppány a szabadságot őrizte, mintát adva a félrabszolgatartó Európának.
Jézus a Pártus-Galilea ősi civilizációjának társadalomszervezési rendjét állította mintaként.
Koppány ugyanezt a koreszmét őrizte Magyar Küldetésként.
Jézust az Istennek hazudott Sátán hatalmának veszélyeztetéséért feszítették keresztre, Koppányt ugyanezért felnégyelték.
Jézus a Teremtő és az Ember Szövetségét adta vissza az emberiségnek. Koppány ugyanezt tette a Szeri Vérszerződés szellemben.
A fenti párhuzamok sokakban felháborodást keltenek.
Lesznek azonban néhányan, akik nemcsak szajkózzák, hanem érzik és értik, hogy miért jogos azt mondanunk: Jézus-sorsú a magyarság.
Ma, 2018. Nagypéntekén Jézus keresztre feszítésére emlékszik a világ, várva feltámadását.
A magyaroknak e mellett emlékezniük kell Koppány felnégyelésére, várva a Magyar Küldetés feltámadását.
______________________________________
Jézus és Koppány közötti párhuzamot le kellett írnom, mert a történelemhamisítók nem párhuzamról, hanem ellentétről tanítanak.
Magyarország és Európa mai legégetőbb kérdései és a 973-997 közötti Magyarország helyzete közötti párhuzamot viszont nem kell egyetlen gondolkodni tudó embernek sem leírni, vagy elmondani, csupán felidézni az első szabadságunk visszavételéért folytatott harcunkat, amelyre vonatkozó gondolataimat március 17-én tettem közzé "A Szabadságról" szóló videóban . Az 58. és 69. perc között az alábbi gondolat hangzik el.
"... eljutottunk a X. századig, amikor már meg kellett védeni szabadságunkat a Pozsonyi Csatában. Ezt követte a Quedlinburgi szerződés, ahol mégiscsak elvették szabadságunkat, de itt most már nem nyíltan, nem felnőtt, becsületes emberekhez méltóan, hanem csellel és felhasználva Géza árulását.
Itt el kell mondani azt, hogy nagyon sokan azt mondják, hogy a Lech mezei csatát mi elveszítettük és ez volt az oka a Quedlinburgi Szerződésnek. Kérem szépen, ez egy történelemhamisítás. Most már elég sok olyan bizonyíték van - és itt nemcsak a magyar gesztákra, hanem a nyugati gesztákra is gondolok, mindenekelőtt a Bajor Gesztára - ami azt mutatja, hogy mi a Lech mezei csatát megnyertük. Egy sajátos harci módszert alkalmaztunk, és ezzel gyakorlatilag vereséget értünk a bajor seregre. Tehát, semmi szín alatt ez nem lehetett ok a Quedlinburgi Szerződésre. (A Kézaitól vett bizonyíték a videón olvasható.) Nem is fogadta el a magyarság jelentős része. Igen mondhatom, hogy jelentős része, hiszen a mai Észak-Magyarország és Kelet-Magyarország volt az, amely Géza hatása alatt állt. Erdély és a mai Dunántúl délnyugati része viszont még mindig őrizte a szabadságot. A dunántúli részt Somogy-országnak nevezték, ami tulajdonképpen egészen Zágrábig lehúzódott, tehát egy hatalmas terület volt, ahol nagyon sok ember élt.
Ez a két terület - Erdély és Somogy-ország - nem fogadta el a Quedlinburgi Szerződést, és azt akarták, hogy maradjon a régi, ősi iránymutatás alatt a magyarság.
Géza halálakor egy rendkívül fontos színvallásra kellett, hogy sor kerüljön. Ez pedig az volt, hogy a fejedelem-utódlás milyen módszerrel történjék. A hagyományos módszerrel-e, amely szerint vérségi ágon (meghatározott szempontok szerint) Koppánynak kellett volna a főfejedelemnek lennie (ez nagy valószínűséggel a gyula tisztet jelentette), vagy pedig a nyugati hatás - a nyugati civilizáció koreszméje - szerint egy atyáról fiúra szálló főfejedelem-váltás történjék meg.
Ez egy lényeges ellentét volt a két rendszer között, ugyanis az egyik az ősiség továbbvitelét jelentette, és ezzel egy olyan személynek a főfejedelemmé választódását, aki már bizonyított, akinek gyakorlata van. Ez állt szemben egy olyan szemlélettel, amely szerint egy vérségi alapon, apáról fiúra szálló főfejedelemséggel egy olyan helyzet állhat elő, amely egy nem feltétlenül cselekvőképes ember kezébe adja a hatalmat. Ez természetesen nem az jelenti, hogy tényleges hatalomátvételről (személyes hatalomátvételről) van szó, hanem biztosítja egy bizonyos körnek a hatalomgyakorlását.
Nos hát, ez volt az egyik ok. A másik az, hogy Gézáék, Istvánék idegeneket telepítettek Somogy-ország köré, mintegy védőburokba vették őket. (Grandpierre K. Endrétől vett bizonyíték a videón olvasható) Ezt megelégelték Koppányék, és az akkor betelepített mintegy hatvan besenyőt ("talán besenyőt", ahogyan Grandpierre Endre megkérdőjelezi, mármint azt, hogy ilyen nemzetiségűeket telepítettek oda) és a betelepedését nem fogadták el, magyarul visszaverték őket. Ők erre Istvánhoz - aki ekkor még Vajkként, a Géza halála miatti koronázás előtti időszakban herceg volt -, fordultak "igazságtételért".
Ekkor István azt mondta, hogy "Isten akaratát fogom végrehajtani, mert nem fogadtátok el Isten szabályait, Koppányék!"
Milyen alapon azonosította a zsidókereszténységgel Istent? És Isten szabályait milyen alapon azonosította a zsidókereszténység dogmáival? Ez itt az alapkérdés.
Tulajdonképpen nem a besenyőkről volt szó, hanem arról, hogy Somogy-ország és Erdély a szabadságot őrizte, és azt akarták megvédeni a Géza-féle árulás következményeivel szemben.
Ekkor már olyan mennyiségű és felkészültségű nyugati katona állt Istvánék rendelkezésére, hogy a Veszprémi Csatában le tudták győzni Koppány seregét.
Ezután - a történelem során talán példátlan - állatiasságot bizonyított István, vagy legalább is az őt befolyás alatt tartó vezetés.
Példát akartak statuálni a magyaroknak arra, hogy a szabadságot nem lehet megőrizni! És a példa-statuálásnak egy állati módját választották: fölnégyelték Koppány tetemét, és négy várra tűzték ki, az ország négy városában. A veszprémi, gyári és esztergomi várra mintegy a nyugat erejét mutató módon szögezték ki, és Erdőelvére (Erdélybe) pedig azért vitték egy negyedét Koppány testének, hogy azt mutassák meg az ott élő magyaroknak, székelyeknek, hogy a Somogy-országbeliek sorsára jutnak, hogyha nem fogadják el a félrabszolgaságot.
Ezért tehát azt kell mondani, hogy amikor szabadságharcról beszélünk, és 1848-ról és március 15-éről, akkor föltétlenül el kell mondani, hogy az első, szabadságunk visszavételéért folytatott harcot Koppány folytatta 997-ben a nyugati civilizáció ellen.
És ezt mondhatjuk azért, mert akár az 1848-as gondolatokat, akár az 1956-osakat veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy nem arról volt szó egyikben sem, hogy a félrabszolgaság továbbéltetését akarjuk segíteni, hanem arról, hogy ezt akarjuk megszűntetni! Vissza akarjuk venni szabadságunkat!"