Mért kell az antikereszténységgel szemben zéró toleranciát hirdetni?
Mint várható volt eredetünk védelmét meghirdető írásomra[i] több megjegyzést kaptam. Nagyrészük üdvözli és köszöni a szemnek látásra és nemcsak nézésre történő használatára történt felhívást, de vannak olyanok is, akik nem ezt teszik olyannyira, hogy egyesek ismét felvetik kiközösítésem szükségességét a kereszténységből. Ezen vélemények közül a "legszalonképesebb" a következő:
"Jóska bácsi jó lesz minél hamarabb bűnbánatot tartani és Jézus Krisztusba vetni reményed és bocsánatot kérni az Igaz Teremtő Istentől, mert Ő igenis különálló egyéniségnek teremtette az embert, ..."
Azért emeltem ki ezt a levelet, mert értékes felvetést tartalmaz a "vallás" és az "istenhit" értelmezésében.
I. Kezdjük a bűnbánat kérdésével.
"Belső és külső bűnbánatot" hirdetett meg XXIII. János pápa a (zsidó)kereszténység nevében a II. Vatikáni zsinat összehívásával. Meghatározta a bűnbánat okát és az ok megszűntetésének módját (az "ósdi judaizmus" helyébe léptetett "Paralel - Magyar - Bibliát[ii]) is a 1962. július 1-én közreadott "Poenitentiam agere"[iii] kezdetű enciklikában, aminek szellemében nyitotta meg a zsinatot[iv]. Most (remélem, egyelőre) csak az enciklika "cenzúrázott" szövege érhető el. Voltak (még vannak is) olyan személyek, akik bizonyságot tudnak adni az eredeti szöveg meglététről.
A Zsinat alatt halt meg XXIII. János (a "vadkanok" nemzetiség-függetlenek). Szellemét "kódolva" két enciklika adta tovább: a Nostra Aetate[v] (Korunkban) és a Dei Verbum[vi] (Isteni kinyilatkozások). A visszakódolást Zakar András (Serédi Jusztinián és Mindszenthy József személyi titkára) végezte el[vii]. Elemzésének "zárszava":
"Befejezésképpen foglaljuk össze a sumér bibliai párhuzamok fokozatos megismerése során adódó következtetéseket, melyeket ezután mind a hittudományban mind a történetírásban, nyelvészetben, művészettörténetben, néprajzban stb. különösen figyelembe kell vennünk az Isteni Kinyilatkoztatásra vonatkozó II. vatikáni zsinati dogmatikus konstitúció szellemében.
1. Az ószövetségi kinyilatkoztatást tartalmazó szent és sugalmazott könyvek - még ha azokat csak történeti forrásokként használjuk is -, sok olyan nemes emberi eszmét, örök igazságot, isteni kinyilatkoztatás - részletet, különösképpen az egész emberi nem összetartozását, testvériségét valló részletet foglalnak magukban, melyek több száz, esetleg több ezer évvel azelőtt már megtalálhatók a környező keleti népek - főként a sumérok - irodalmi emlékeiben.
2. Tévesnek és legalább is nacionalista túlzásnak kell tehát mondanunk azt az álláspontot, melyet pl. Goldziher Ignác így fejezett ki 1887-ben: "Szó lesz azokról az örök eszmékről, melyek a zsidóság kebelében születtek meg és az emberiség e parányi köréből indultak ki fáklyát gyújtani a sötétségben". (11. 1.)
"Bátran elmondhatjuk, hogy felekezetünk előrehaladásának több évezredes menetében e nagy erkölcsi eszmének, mely legelőször az emberiség történetében a mi őseinknek nyilatkozott meg ..." (13-14. 1.).
"Ellentétben a pogány ókor korlátolt isteneszméjéhez, mely az emberiséggel csakis külső kötelékkel van kapcsolva, a prófétizmus az istenség eszméjének etikai tartalmat adott és az etikai tartalomból, mint az erkölcsös élet forrásából vezeti le a társadalom és az egyén erkölcsös kötelességeit" (46. l.).
3. Ezt a túlzó nacionalista felfogást az ószövetségi könyvek szövegei is, helyenként kifejezésre juttatták. Ez azonban éppúgy nem volt tárgya a kinyilatkoztatott igazságnak, mint azok a részek, melyek a szent szerzők korabeli tudásának megfelelően tájékoztatnak földrajzi, természettudományi stb. kérdésekről. Kinyilatkoztatott igazságok azok, melyeket a szent szerzők, mint ilyeneket adnak elő a hit és erkölcs dolgában a tanító egyház értelmezése szerint.
4. Ez az ószövetségi könyvek stílusában helyenként kifejezésre jutó zsidó nacionalizmus koronként uralomra jutott egyes újszövetségi papok és hívók fölfogásában is és oka volt annak a lenézésnek, sőt rombolásnak, melynek az ősnépek és őskultúrák értékes emlékei helyenként áldozatul estek. Mindezek jóvátételére az Egyház a II. Vatikáni Zsinaton ünnepélyes ígéretet tett és megfelelő utasításokat adott.
5. Történeti tényként meg kell azt is állapítanunk, hogy Goldziher és társai a múlt század vége felé már tudták és később még jobban megbizonyosodhattak róla, hogy a sumér nyelv és nép nem semita és nem indoeurópai nyelv és nép, és ősi emlékei tanúskodnak olyan ismeretekről, melyekről ők azt állították, hogy az ószövetségi szentírás közli azokat először.
6. Ez a nem tudományos, hanem soviniszta magatartás fő oka volt annak, hogy a sumér kutatást ilyen soviniszták lefékezték, gátolták, megnehezítették, sőt sokszor gúnyolták és egyes követőik ugyanezt teszik mind máig. Ezeknek a nem tudományos indítékokból eredő nehézségeknek részben az is volt az oka, hogy nem fedezték fel a sumérnak az ural-altájival való rokonságát kellő világossággal, részben pedig mesterséges akadálynál - egy paradoxonnál - fogva, melyet főleg Halévy tartott fenn makacsul, az a vélemény, hogy a sumér nem is valódi nyelv, csak mesterséges rendszere egy titkos írásnak, amelyet a köznép misztifikálója végett találtak fel az asszír papok. Ez a második akadály végül is megdőlt, mert fölfedeztek olyan emlékműveket, amelyeken ezen a nyelven találtak föliratokat olyan időkből, amelyben még sémi nyelven nem is írtak Mezopotámiában" (Encyclopedia Britannica. 1960. 21. kötet 553. old.).
7. Ez a soviniszta, zsidó nacionalista magatartás, mely legvilágosabban a Babiloni Talmud eredeti és teles héber szövegéből és ennek hebraisták által készített hiteles fordítás kiadásaiból tűnik ki, az emberiség kultúrtörténeti fejlődési képét és öntudatát, valamint biológiai és erkölcsi egészségét elvi alapon katasztrofálisan megnyomorítja, nem tudományos és szemben áll az alapvető emberi jogegyenlőség ENSZ deklarációjával, melyet az államok különben törvénykönyvükbe is iktattak.
8. A Szövetség már eddig is tanúsította, hogy Ábrahám előtt is volt isteni kinyilatkoztatás. Az ókori keleti népek, főként és legkorábban a sumérok egyre nagyobb számban megfejtett emlékei pedig jogos alapot adnak annak a feltételezésére, hogy a náluk talált és a kinyilatkoztatott igazságokkal egybecsengő tanítások főként az isteni kinyilatkoztatás segítségével vezették az emberiséget a szellemi fejlődés és az Istennel való személyes kapcsolat útján."
Tehát nem kell bűnbánatot tartanom, mert a XXIII. János által meghirdetett bűnbánat alapján kapott bűnbocsánat eredménye az, hogy hirdethetem a Teremtő és az Ember Szövetségét arra az alapra építkezve, amit Jézus emelt a Szövetség visszaállításának szükségességét hirdetve.
II. Az Ő tanítása teszi mindenki számára egyértelművé, hogy "különböző egyéniségnek teremtett ember" nem önmagáért és önmagában él, hanem különbözősége egy szűrőrendszeren keresztül érvényesül. Ez a szűrőrendszer a hagyomány, vagyis a "Fentről jött tanítás" megvalósulása a mindennapi életben - ahogyan azt a szkíták értelmezték Hérodotosz bizonysága szerint. (Kérlek, a részletes bizonyítékokért olvad el "A zsidókereszténység leleplezése" c. tanulmány-kivonatot!)
[i] "Zéró tolerancia az antikereszténységnek"
[iii] Az általam lementett állomány nem tekinthető hitelesnek, mert nincs elérhető bizonyítási alap, ezért nem szerepeltetem. A "Magyar Katolikus Püspöki Konferencia" és a "Katolikus hitvédelem" c. honlapon "Egyházi dokumentumként" XXIII. János neve alatt még a cím sem szerepel. Egyetlen bizonyíték a létezésére csak a Wikipedia felsorolásában található.
[iv] Kivonat
XXIII. János Pápának a II. Vatikáni zsinaton elmondott beszédeiből
[v] A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról
[vi] A II.
Vatikáni Zsinat
DEI VERBUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az isteni kinyilatkoztatásról